Tancsa János

Kedves XY!

Bizony, minden ember esendő. Ezért is állítható biztosan, hogy mindenkiben keletkeznek vágyak, érzelmek, szerelmek. Ezért tulajdonképpen lényegtelen, hogy ki lép félre és ki nem, mert - meggyőződésem szerint - nem a fizikai félrelépés a lényeges, hanem az, hogy az egyik fél mást (is) szeret, kíván, akar. Maga a fizikai aktus már csak technikai kérdés. Van aki fennen hirdeti hogy ő még soha, senkivel és hasonlókat. Ezt ne hidd el! Az lehet, hogy gyáva volt megtenni, az is lehet, hogy nem volt rá alkalma, az is, hogy erkölcsi gátlás miatt nem bújt ágyba valaki mással, esetleg nem is kérte erre senki. Ezek azonban nem erkölcsi magasságokról, hanem nagyon is emberi gyarlóságból erednek. Még az erkölcsi gátlás is, hiszen akkor a vágy megvolt, csak az illető abban a tévképzetben élt, hogy valamiféle istenszerűség megbünteti ezért. Tehát ez is egyfajta gyávaság, csak egy transzcendens hatalomtól való félelem. Ez pedig nem erény. Ha valamit azért nem teszünk meg, mert félünk a következménytől, az nem erény, ugyanúgy, mint ha valamit a remélt jutalomért teszünk. Ezért mondta Kant, hogy a keresztény ember nem erkölcsösebb mint bárki más, mert azért tesz jót, hogy a túlvilágon jobb helye legyen és azért tartózkodik a bűntől, hogy a túlvilágon ne büntessék meg. Az erkölcsös ember azért nem bűnöz, mert NEM AKAR bűnözni, és azért tesz jót, mert JÓT AKAR tenni.
Ha eljön az idő, amikor döntened kell, akkor majd az adott pillanat eldönti, hogy mit teszel. Elsősorban ÖNMAGADÉRT vagy felelős, hiszen ez a TE ÉLETED. Mindenki más életében csak szereplő vagy. Egy szereplő a többi között. Ebből következően csak saját magadnak tartozol elszámolni. Ha szeretsz, ha vágyakozol, ha boldog akarsz lenni ebben az EGYETLEN és megismételhetetlen életben, akkor azt kell tenni, ami neked a legjobb. Ez nem hedonizmus, csak józanság. Hány olyat hallani, hogy a feleség feláldozza a boldogságát a férje kedvéért, aztán amikor megöregszik, elhagyja a férje? Vagy hogy a gyerekeiért feláldozza a saját jövőjét, majd egy szegényházban éli utolsó éveit?
Hidd el, az okos szeretetnek, a kedvességnek van határa. Az ember sosem adhatja oda saját boldogságát valami vélt célért, mert a cél mindig csak illúzió. Amikor eléred (ha eléred), akkor látod, hogy csak egy újabb útelágazás volt.
Az ember élete csak a halállal záródik le. Az élet mindig a döntések végtelennek tűnő sorozata. Mindenkinek a saját útját kell járnia, azt viszont szeretettel és a mások iránti megbecsüléssel.

Barátsággal: Diogenes

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat